AETR

AETR – francia mozaikszó, a következő kifejezés rövidítése: Accord Européen sur les Transports Routiers.

Jelentése: A nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról szóló Európai Megállapodás.

Rövid történeti áttekintés

A tachográf használatának, illetve a járművezetők vezetési és pihenőidejének szabályozása nem új keletű dolog. Már az 1960-as években egyes nyugat-európai országok szabályozni kívánták az utazószemélyzet – azaz a tehergépjármű vezetők és autóbusz vezetők – munkaidejét.

A szabályozás eredeti célja a gépjárművezetők védelme, a közlekedés biztonságának javítása, a versenyegyenlőség biztosítása volt. (Még ma is ez a cél.) Ezért aztán 1970. július 1-jén, Genfben (Geneva) megszületett az AETR egyezmény, melyhez azután az elkövetkező években folyamatosan csatlakoztak az egyes államok. Magyarország a 2001. évben csatlakozott az egyezményhez.

1985-ben megszületett a 3820-as és a 3821-es számú EGK rendelet. Az Európai Unió ezen két rendelettel beemelte jogrendjébe az AETR megállapodást.

Ezt a 2001. évi IX. törvény tartalmazza, azaz "hirdeti ki". Eme megállapodás tartalmazza a vezetési és pihenőidőkre, stb. vonatkozó eredeti szabályozást.

A 3820-as jogszabályt váltotta részben ki – de vigyázat: csak részben, mivel az eredeti megállapodás bizonyos feltételek esetén továbbra is érvényben van! – a 2007. április 11-től hatályos 561/2006/EK rendelet, ami bizonyos mértékben szigorította az AETR-egyezményt (pl. a 45 perc három részre osztása megszűnt, sőt, TILOS), bizonyos mértékben enyhítette azt (csökkentett napi pihenőidőt már nem kell visszapótolni).

Ehhez a rendelethez igazodik a jelenlegi 27 EU-s tagállam, továbbá az EGT-hez tartozó Izland, Lihctenstein és Norvégia.

Lényeges, hogy az 561/2006/EK rendelet és az eredeti AETR egyezmény „komfortosítása”, összehangolása, egyesítése a 2010. év végétől megtörtént, bár némi eltérések még mindig adódnak a kétféle szabályozás között.

Az AETR szabályozással, illetve az 561/2006/EK rendelettel, mint jogszabállyal az a baj, hogy agyonszabályoz egy területet, nehezen érthető, nehezen adoptálható bizonyos területekre, és sokszor "lehetetlen" betartani őket. Pedig a neked E SZERINT KELL működnöd, akármelyik területét is műveld a fuvarozásnak, szállításnak.

• A napi vezetési idő legfeljebb 9 óra, amely hetente két alkalommal 10 órára emelhető.
• Az egy heti vezetési idő az 56 órát, két egymást követő hét során a 90 órát nem haladhatja meg.
• A megszakítás nélküli vezetési idő négy és fél óra. Ezt követően meg kell szakítani a vezetési időt. A megszakítás időtartama minimum 45 perc. A vezetésközi szünet feloszható két részre, az első legkevesebb 15 perces, a második 30 perces időtartamra. A maximális egybefüggő 4,5 órás vezetés után viszont kötelező a háromnegyed órás vezetési szünet kivétele! A vezetésközi szünet idején munka nem végezhető.
• A napi pihenőidő egy fő vezető esetében legalább 11 óra. Ez az időtartam hetente három alkalommal – a hétvégi pótlás mellett – 9 órára csökkenthető.
• A heti pihenőidő, ha a lakóhelyén vagy a telephelyén veszi ki a pihenőidőt, megszakítás nélkül 45 óra. Ha a gépkocsivezető a heti pihenő idejét nem a lakóhelyén vagy a telephelyén veszi ki, akkor a legkevesebb pihenőidő 24 óra lehet.
• A hét közben csökkentett napi pihenők elmaradt időtartamai (minimum 3 x 2 = 6 óra) a heti fő pihenővel egyben kell kivennie a gépkocsivezetőnek.

Többfős személyzet

Az az eset, amikor egy vezetési időszak alatt a járművezető többfős személyzet részeként dolgozik, ha két egymást követő napi pihenőidő vagy egy napi pihenőidő és egy heti pihenőidő között vezetés céljából legalább két járművezető tartózkodik a járművön.

Print PDF